A környezeti irodalom klasszikusaként jegyzett, globális világunkra kitekintő sorozat 23. kötetének alcíme, a Van még esély a fenntarthatóságra? jelzi, hogy a 24. órában vagyunk - cselekednünk kell, mert az emberi társadalmak jóléte a Föld ökológiai rendszereinek működőképességétől függ.

A kötet 34 fejezete a természeti rendszerek stabilitását veszélyeztető tényeket sorolva elénk tárja választási lehetőségeinket: hogyan érhetjük el a valódi fenntarthatóságot.

Eddig ez a sorozat legjobb, legátfogóbb kötete véleményünk szerint. És jóval hosszabb is, mint az előző éviek, a szokásos 280 helyett 460 oldal.

A 2013-as kötet kísérletet tesz arra, hogy helyreállítsa a fenntarthatóság mint fogalom eredeti jelentését. A ma már általánosan használt kifejezés egyre kevésbé kötődik a természeti környezethez, eredeti jelentése elértéktelenedett, semmitmondóvá vált. Tulajdonképpen ez a fogalom napjainkban egyszerű marketingeszközként szolgál nyilvánvalóan fenntarthatatlan termékek és gyakorlatok elfogadottá tételére. Épp ezért a könyv első fejezete kísérletet tesz a fenntarthatóság eredeti jelentésének visszaállítására, amit annak idején a Brundtland-bizottság Közös jövőnk c. jelentésében fogalmazott meg egyértelműen: a jelenleg élők szükségleteinek kielégítése anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő generációk szükségleteinek kielégítését, életlehetőségeit.

A természeti környezet kényes egyensúlyát figyelmen kívül hagyó és emiatt összeomló társadalmak már az ókortól fellelhető példáit bemutatva tárgyalja a fejezet azt a kérdést, hogy a fenntarthatóság vajon kevesebb szabadságot és nagyobb társadalmi kontrollt jelent-e az emberek mindennapjaiban, valamint felméri a távolságot a szó valódi jelentése és aközött, ahol ma tartunk.